Miért jött létre ez az oldal?

Egészen bizonyosan rendelkezniük kell az ételeknek identitással, mert minden egyes alkalommal, amikor fakanálhoz nyúlok elkezdődik valami harc-szerű, de inkább táncnak mondanám, nem akarnék párhuzamot vonni a főzés és a fiúzás között, de nekem egyik se megy, tehát ha már valamihez tudnám hasonlítani, akkor ez az. Minden étel után amit megfőztem, eszembe jutott, hogy még azzal a lendülettel, kezdődő fáradtsággal és mélyről jövő dühvel, csalódottsággal amit belőlem kivált az, hogy a családnak enni kell adni, kezdenem kellene valamit, ha más nem a saját magam szórakoztatására és a feszültségem levezetésére. Ma ugyanez megtörtént, habár mire eljutottam idáig, hogy le is írjam már kezd elszállni belőlem midnenféle rossz érzés. Ez a szerencse, hogy ez az élet rendje, hogy gyorsan felejtek, mert így tudok minden másnap nekiindulni annak, hogy "na petike, tudod mit eszünk ma? még én se, de jó lesz!". Szegény öcsém, az elején lelkesedik, de a végére már beérné a kecsapos tésztával.

Vágjunk is bele, a mai menü:

Káposztás tészta és Fejeskáposzta leves 

Ma felkeltem, és anyukám (mindenféle utalás nélkül természetesen) közölte velem, hogy van a spájzban egy fejeskáposzta. Feltettem a kávét főzni, és közben azon gondolkodtam a fejeskáposzta az melyik? De komolyan hány fajta káposzta van? Aztán másra hagytam a biológia részét a dolognak, és arra jutottam, hogy káposztás tészta az örök favorit, az jó is lesz. De! Ha csak a felét használom fel, akkor a másik felére keresztet vethetek mert se én, se édesanyám nem fogja felhasználni azon az időn belül amig nem változik szegény félfejfejeskáposzta zombivá a hűtő legalján.

A másik felét tehát szintén a család torkán fogom lenyomni méghozzá leves fedőnév alatt, jó lesz a frankfurti leves nekik. Persze. Csak az nem fejeskáposztából készül, hanem kelkáposztából, és istenbocsá én egyszerűen ezeket keverem. De mostmár abszolút ki vagyok művelve. Sajnos ugye azzal, hogy a tudásom egyre nagyobb, még nem jár együtt, hogy ez megkönnyítené az életem, vagy legalább boldoggá tenne, hiszen így nyúlhattam más recept után.

Káposztás tészta

Nem először fekszem neki. Néha egészen jól sikerül, máskor se színe, se íze. Ráadásul az a gyönyörűsége ennek az ételnek, hogy elsőre egyáltalán nem éri meg semmilyen szempontból nekikezdeni, hiszen abszolút hálátlannak látszódik. És tényleg.
Lereszeled a káposztán, aztán 3/4 óráig állni felette a melegben, gőzben ami folyamatosan az arcodba csap, kevergetni, így is leég persze, ha az edénynek vastag az alja akkor meg se pirul rendesen, mit is mondott anya mennyi só kell bele? cukor is? hagyjuk már. így is leég. aztán persze azt mondod fél óra után, hogy na ez így elég barna, összekevered a tésztával, és kiderül hogy kevés/sok volt a tészta, és/vagy nem lett íze a jó kis cvekkedlinek, mert az is előfordulhat hogy te a kis szubjektív szemecskéiddel úgy gondolod a barnaság megfelelő fokát elérte a kápi, de HÁHÁ ugyen. Na tessék, aztán sózhatod rendesen meg kevergetheted. De meg kell hagyni, ha eltalálom a dolgokat akkor viszont nem tudok leállni vele. Szerintem a káposztás tészta abszolút női vonásokkal rendelkezik.

Édeskáposzta leves

Édeskáposzta. Mikor nekem fejeskáposztám van. Már most kezdi kihúzni ez az egész káposzta a gyufát. Hívjuk már nevén, én elhiszem hogy 15 éve főzöl ilyet, meg a mindmegette.hu-n már 13 és fél kis szakácssapka gyűlt össze lájk helyett a receptjeidnél, de attól még én nekem fogalmam sincs miért édes az a káposzta, amiből két ételt is csinálok _sósat_.
Miután az ehhez hasonló elégedetlenkedő, zsörtölődő, kötekedő szélmalomharcaimat megkezdem, majd be is fejezem, nekiállok főzni. Nem kell rántás. Hát jó, én hallgatok az ó nagy Internet-féle receptekre, azt mondja összevágod a káposztát, a répát, a zellert és a krumplit és felteszed főzni. Oké. megpuhul minden, erre jön 4 tojás beleverve (!) plusz előtte kömény és az a levél aminek nem jut eszembe a neve, de a krumplifőzelékekben is szokott lenni, és nagyon utálom, mert ki kell halászni, hogy meg ne egyem véletlen. Na. Forr. Oké, most jön az olaj meg paprika. Megvan. Forr megint. Lekapcsolom, megvárom míg kihűl. Nem ízlik (ez egyébként nem meglepő a saját főztömnél). Ez valami káposztaleves tojáslevessel. De most jut eszembe, teszek is bele ecetet, hátha feljavítja.

Tehát ennyi a mai adag. Ez már az idegességtől mentes verzió. Következő lesz a tegnapi amerikai fánk, csak hogy kicsit az időrendiséget már az elején megkavarjam.